„…Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett…”

– írta Márai Sándor az 1956-os forradalomról a Mennyből az angyal című versében. A gyógyszerészek szabadságharcban betöltött szerepét, a forradalom leverése utáni időszak történéseit dr. Nikolics Károly dolgozta fel „Az 1956 évi forradalom és szabadságharc gyógyszerészi vonatkozásai” című cikkében (Gyógyszerészet, 1993. december). A cikkből vett idézetekkel emlékezzünk 1956 hőseire! A „gyógyszerészek körében még élt az 1950. évi megalázó módon végrehajtott államosítás, az ezt követő áthelyezések emléke és a laikus vezetés részéről, továbbá számos egyéb módon elszenvedett sérelem. Így több helyütt a személyzeti munka, a sok önéletrajz, a káderlapok titkosan kezelt adatai is foglalkoztatták a gyógyszerészi közvéleményt. Mindenki saját bőrén érezte az alacsony bérezés következményeit Érezhető volt a gyógyszerészek alacsony társadalmi megbecsülése, továbbá nem érvényesült szakértelmünk a felső vezetésben sem…” A gyógyszerészek forradalom alatti követeléseiből „kiolvasható a felelősségérzet, a higgadt vezetés, a forradalom lelkesítő ereje és nem utolsósorban a hivatás hű szolgálata…” „A forradalom elbukását követően a felelősségrevonások, megtorlások eltérők voltak. A gyógyszerészek közül is sokakat letartóztattak, többen szenvedtek börtönbüntetést. Mások visszaminősítésben, elbocsátásban részesültek vagy távozásra kényszerültek…” Emlékezzünk rájuk tisztelettel!

Bunyevácz Zsuzsa

Forrás: mgyk.hu