Az elmúlt hónapok vitáit olyan lehetőségnek tartom, ami akár pozitívan is zárulhat, ha identitásunk megvallása párosul önértékünk tudásával – mondja egyebek mellett dr. Hankó Zoltán, akit a közelgő küldöttközgyűlés előtt az elmúlt hónapok kamarai történéseiről kérdeztünk.

 

 

Dr. Szabó Sándor tiszteletbeli elnök haláláról

 

– Augusztus 19-én hunyt el dr. Szabó Sándor tiszteletbeli elnök úr.

 

– Tudtuk, hogy beteg, de az ember az utolsó percig reménykedik. Két cikluson át, 1990-től 1998-ig a Kamara elnöke volt, majd megválasztották tiszteletbeli elnöknek, és ezt a tisztséget a haláláig betöltötte. Harminc éven át volt kamarai tisztségben. Ott voltam azon a kamarai értekezleten, amikor 1990 tavaszán egy Kassák-idézettel berobbant a gyógyszerészi közéletbe, és láttam, milyen mélyen tudott hatni a gyógyszerészekre. Nagyon sok minden köthető a tevékenységéhez szabályozásban, szemléletben, kapcsolatrendszerben, infrastruktúrában. A mai napig az ő általa berendezett kamarai székházban működünk, aminek mindenki a csodájára jár. Ő más dimenzióban élt, mint a gyógyszerészek döntő többsége. Egyik közös ismerősünk, egy kiváló közigazgatási szakember a részvétnyilvánító levelében úgy fogalmazott, hogy „szerettem, tiszteltem, becsültem őt, a legjobb harcostárs volt a legnehezebb időkben is. Ügyszeretete, felkészültsége példamutató volt. Ugyanakkor mélyen érző, reneszánsz egyénisége okán bárkinek kész volt segíteni szinte minden körülmény között.” Nagy veszteség a távozása mindnyájunknak. Életművének összegzése a közeli napok feladata.

 

– Tudja-e már, hogy mikor és hol lesz a temetése?

– Még nem. A négynapos ünnep miatt érdemben még nem lehetett intézkedni. A Sándor halálát követő órákban beszéltem a hozzátartozóival, akikkel – a főtitkár úrral és igazgató úrral folytatott előzetes megállapodásunk értelmében – megbeszéltem, hogy tiszteletbeli elnök urat a Kamara a saját halottjának tekinti. Így a temetés helyéről és időpontjáról minden gyógyszerészt időben fogunk tudni értesíteni.

 

A gyógyszerészek identitásáról

 

– Szeptember 5-re hirdették meg a küldöttközgyűlést. Ilyen hosszú idő még két küldöttközgyűlés között a Kamara történetében nem telt el. Hogy készül rá?

 

– Nehezebben, mint a korábbiakra. Tíz hónap telt el az előző küldöttközgyűlés óta és nagyon sok minden történt, amiről be kell számolni, azonban a rendelkezésre álló időkeretet nem szabad szétfeszíteni. Másfelől vízválasztóhoz érkeztünk és tisztázni kell, hogy merre és hogyan menjünk tovább.

 

– Kezdjük azzal a konfliktussal, ami a kiskereskedelmi különadóhoz kapcsolódott, illetve amit a „tejfölárus” néven elhíresült polémia a felszínre hozott. Nevezetesen azzal, hogy a gyógyszerészet kereskedés vagy az egészségügy részét képezi? Mi erről a Kamara véleménye?

 

– Hadd mondjam el inkább a személyes nézőpontomat, habár a hivatalos kamarai megnyilatkozások is egyértelműek. Ha csak a kiskereskedelmi különadóval kapcsolatos döntések történtek volna, azt a Pénzügyminisztérium illetékeseivel folytatott egyeztetés alapján egyedi jogalkotási kérdésnek tarthatnám. A másik konfliktussal együtt nézve viszont egy olyan probléma került az asztalra, amelyet mindenképpen tisztáznunk kell. Ehhez az elvi alapvetést „Kereskedés vagy egészségügy?” címmel a Gyógyszerészi Hírlap augusztusi számában tettem közzé és a Demokrata című hetilapban (amelynek az online változatában jelent meg korábban a „tejfölárus” cikk – a szerk.) augusztus 5-én megjelent interjúm is lényegében ezzel foglalkozik. A gyógyszertárak egyszerre tartoznak a gyógyszerpiaci ellátási lánchoz és az egészségügyi értéklánchoz. Ennek a tényét senki nem vitathatja. Az viszont már lényeges, hogy a két kötődés közül melyik a domináns, és ez hogyan befolyásolja a gyógyszertárak gazdasági működőképességét és szakmai feladatainak az ellátását. A kérdés tehát az, hogy – leegyszerűsítve – kereskedelmi körülmények között nyújtott egészségügyi szolgáltatásnak, vagy az egészségügyben folytatott kereskedelmi tevékenységnek tartjuk a munkánkat. Erre a kérdésre saját magunkért és a hivatásunk jövője miatt is válaszolnunk kell. Továbbá azért is fontos a válasz, hogy a minket körülvevő környezetnek – értem ezalatt a politikai döntéshozót, a magyar társadalmat és a gyógyszerpiac szereplőit is – egyértelmű legyen: nem vagyunk és nem is akarunk kereskedők lenni. Ne értsen félre, a kereskedelemben is értékes munkát végeznek, de a válasznak az identitásunk megvallásáról kell szólnia. Mi az egészségügyhöz tartozunk. A részletekbe most nem mennék bele, hadd utaljak ismét a Gyógyszerészi Hírlapban megjelent írásra.

 

A kialakult helyzet ismételten szembesített azzal, ha a lakossági gyógyszerellátást magára hagyjuk, a gyógyszerpiaci ellátási lánc nagy érdekérvényesítő erejű aktorainak a szándékai mentén változik a patikai rendszer. Ez tény, és ezt már egyszer átéltük 2006 és 2010 között. A gyógyszertárak működtetésében ismét egyre dominánsabb a kereskedelmi jelleg, és a tulajdonlással kapcsolatos előírásokat is sorozatosan megkerülik – következmények nélkül. De a jelenlegi helyzet akár pozitívan is zárulhat, ha identitásunk megvallása párosul önértékünk tudásával, és képesek leszünk rendezni az alapvető kérdéseket.

 

Az egységről

 

– Miért van szükség újabb döntésre, amikor törvény mondja ki, hogy a gyógyszertár az egészségügyi ellátórendszer része?

 

– 2010-ben és a következő években a kormány és a parlament a kamarával szoros együttműködésben meghozta azokat a döntéseket, amelyek a lakossági gyógyszerellátás rendszerének az egészségügyi integrálását lehetővé tették. A gyógyszertár-létesítés mellett a tulajdonláshoz és a működtetéshez kapcsolódóan is egyértelmű irányt szabtunk. Ilyen például a többségi gyógyszerészi tulajdonlás előírása, a személyes felelősség helyreállítása és a marketingszabályozás is. Az akkori döntések értelmében a lakossági gyógyszerellátás az egészségügyön belüli, szabályozott piaci rendszer. A szabályozott rendszerek viszont soha nem hagyhatók magukra, mert – a termodinamikában is ezt tanultuk – minden rendszer energiaminimumra törekszik, és ez így van sok társadalmi és gazdasági folyamatban is. A szabályozott piaci rendszer is igényli, hogy állandó kontroll és folyamatos törődés alatt legyen. A szabályok betartását kontrollálni kell, és ha szükséges, élni kell a finomhangolás eszközével is. Az nem megy, hogy az kerül nehezebb helyzetbe, aki be akarja tartani a szabályokat és az a nyerő, aki tudva és akarva kijátssza azokat. Ne értsen félre, nem az olyan szabályokra gondolok, hogy lejárt alapanyagból nem készítünk gyógyszert, mert ez mindenkinek evidencia. Ha olyan rendszert akarunk, amely megfelel a szakmai lelkiismeretünknek és a gyógyszerellátás működőképességét is biztosítja, akkor először saját magunknak kell tisztázni, hogy mit is értünk ez alatt. Ha ezt nem tesszük meg, nem várhatjuk el a külső aktoroktól a szükséges döntéseket. Ha viszont egységes álláspontot képviselünk, joggal várhatjuk el a döntésre feljogosítottak cselekvését.

 

– Most megvan ez az egység?

 

– A nyári vitákban elhangzottak kapcsán számomra egyértelmű, hogy a gyógyszerész-társadalom ragaszkodik az egészségügyi értéklánchoz. Hadd legyek stílszerű: a gyógyszerészek immunrendszere jól ismerte fel a gyógyszerészetet fenyegető veszélyt. Erre alapozva jelölte ki az elnökség és a Területi Elnökök Értekezlete is a probléma kezelésére jónak tartott irányt. Most az a fontos, hogy a megvalósításukhoz szükséges egységet is biztosítani tudjuk. Magyarul, ne csak a veszélyhelyzet felismerésében és a terápia meghatározásában legyünk jók, hanem a végrehajtásban is legyünk adherensek.

 

A feladatokról

 

– De a megoldás nemcsak a gyógyszerészeken múlik, hanem a politikán is.

 

– Ha a kamarai testületek egységesek a tekintetben, hogy mi az, amit tenni kell, akkor a döntés jogával és felelősségével rendelkezőkön, tehát a kormányon, a parlamenten, a finanszírozón és a hatóságon a sor, hogy a közösen vállalható érdekek mentén, a megfelelő lépéseket megtegye. Ez vonatkozik mindazokra a kezdeményezéseinkre, amelyeket a gyógyszertárak tulajdonlásával, működtetésével, finanszírozásával és szakmai feltételeinek az erősítésével kapcsolatban már korábban letettünk az asztalra. Ezeket az elmúlt hónapokban újólag megismételtünk. Kár, hogy az a stratégiai együttműködés, amely 2010-től két kormányzati cikluson át folyamatos és rendkívül sikeres volt, hiszen nemcsak egy strukturális rendszerváltást hajtottunk végre, hanem az ágazat kikerült egy mély gazdasági válságból is, az elmúlt két évben nem úgy működik, mint előtte. Egymás után maradnak el olyan intézkedések, amelyekre égetően szükség lenne. Az egyik vezető politikusunknak írt beszámolóban úgy fogalmaztam, hogy a szemünk előtt porladnak szét mindazok az eredmények, amelyekre 2010 és 2018 között joggal lehettünk mindketten büszkék. Ami a Kamara részéről az elmúlt két évben megtehető volt, azt megtettük. Bízom abban, hogy a szeptember 5-i küldöttközgyűlés ismét legitimálni fogja a törekvéseinket és ezzel a hátunk mögött vághatunk neki a következő hónapoknak.

 

Az „egészségügy vagyunk vagy kereskedelem” vitának van még egy leágazása. Az elmúlt hónapokban jó néhány korábbi és jelenlegi politikus, egészségpolitikus és szervezet keresett meg minket, akik felajánlották a kapcsolataikat és a segítségüket abban, hogy a megakadt egészségügyi integrációnk újra folytatódjon. És mi sem ültünk ölbe tett kézzel. Több területen indult el, illetve indult újra a munka.

 

A népegészségügyi programokról

 

 – Mondana példát?

 

– Egyeztetések kezdődtek arról, hogy a Covid-járvánnyal kapcsolatos népegészségügyi programokba vonjuk be a gyógyszerészeket. Az őszi hónapok egyik nagy kihívása lesz például az, hogy a koronavírus-járvány, a maga jellemző felső légúti tüneteivel, időben egybeeshet egyéb felső légúti betegségekkel, többek között az influenzajárvánnyal. Emiatt az influenza védőoltás lakossági promóciója a korábbiaknál is fontosabb. Más: az EESZT befogadta az egységes törzsre és a gyógyszerbiztonsági validálásra irányuló kezdeményezéseinket. A megvalósítás hosszabb időt vesz igénybe, de a munka elindult. A járvány miatti kényszerű szünet után újraindulnak az adherencia-programjaink, itt minőségi lépésváltásra számítok. Előkészítés alatt áll a fiatalok felelős gyógyszerhasználatát támogató programunk is, amivel talán a patikanapon már el is indulhatunk. Megkezdődött az egyeztetés a gyógyszertárak bevonásáról a magyar gyógyszerek penetrációját segítő egészségipari programokba. A Biztonságos Étrend-kiegészítő Program megújításáról egyes részletek már a honlapunkon is olvashatók. Ha az összes gyógyszertár csatlakozna végre, komoly esélyünk lehetne arra, hogy népegészségügyi programként is elismerjék. Ehhez segítséget ajánlott a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület és az ITM is, mert felismerték, hogy jelentős társadalmi hozadéka lehet, ha a termékminőség mellett az étrend-kiegészítők használatához szükséges valid információt is biztosítani tudjuk. Ha ennyien állnak ki mellettünk, nem tehetjük meg, hogy a közös döntéssel elindított népegészségügyi programjainkban ne minden gyógyszertár vegyen részt. A Pénztárszövetséggel is újraépül a kapcsolat, hogy valamennyi patikai értékesítés elszámolható legyen egészségpénztári keretek között. És elindult a munkabizottságainkban is a munka.

 

Függőben lévő ügyeinkről

 

– A kiskereskedelmi különadóval és más függőben lévő kérdésekkel kapcsolatban milyen változások várhatók?

 

– A Pénzügyminisztérium illetékes államtitkárának az ígérete szerint a nyári időszak után kezdhetjük el a téma újrapozícionálását, a Kamara részéről felkészültünk az egyeztetések újraindulására. Függőben van a költségvetésért felelős államtitkárnak korábban leadott anyag sorsa, ami elsődlegesen a vidéki gyógyszerellátás anyagi, gazdasági feltételrendszerének a segítését szolgálja. A vidék gyógyszerellátásának a fejlesztéséről is elindultak a tárgyalások a Modern Falu Program keretei között. És nagyon várom a szakképzés reformjával kapcsolatos szabályozás megjelenését is.

 

– A gyógyszertári ügyelet kérdése is régóta függőben van…

 

– A legutóbbi államtitkársági egyeztetésen a kérdésemre azt a választ kaptam, hogy azért nem folyik a jogszabály előkészítése, mert az OGYÉI és a Kamara álláspontja között lényegi különbségek vannak. Ezért elmentem az OGYÉI-be és a vezetőkkel a főbb elveket ismét végigbeszélve megállapodtunk, hogy szeptember első felében konszenzusos anyagot teszünk le az államtitkárság asztalára.

 

A Facebookról

 

– Folytassuk a kommunikáció kérdéskörével! Nemrégiben elindult a Kamara Facebook-oldala.

 

– Az én hibám, hogy később kapcsolódott be a Kamara a Facebook rendszerébe, mint ahogy ez célszerű lett volna. Most is vannak fenntartásaim a Facebookkal, mert a „gyémánt” és a tudatlanságból vagy rosszindulatból táplálkozó „selejt” szinte szétválaszthatatlanul van jelen egymás mellett. Ugyanakkor a kommunikációnak ez a felülete már nem mellőzhető egy köztestületnek sem. Kommunikációs elveink itt is változatlanok: elsősorban a hitelességre, pontosságra és manipuláció-mentességre törekszünk, mert a kollégáinknak elsődlegesen valid információra van szükségük. Az első néhány hónap tapasztalatai kedvezőek, és akik vállalták a közreműködést, lelkiismeretes munkát végeznek, köszönet érte. Eljött az idő, hogy továbblépjünk. A Facebook kommunikációnak vannak olyan viszonylag egyszerű technikái, amelyeknek az alkalmazására képessé kell válnunk. Másfelől nemcsak a gyógyszerészek, hanem a lakosság felé is kommunikálnunk kell. Ennek első jele az a húsz részből álló adherencia-fejlesztő videó-sorozat, amivel kifejezetten a lakosságot célozzuk meg. Jó lenne, ha minél több gyógyszerész megosztaná az ismerősei körében ezeket a másfél-két perces kis videókat, hogy az adherencia fejlesztéséhez szükséges legalapvetőbb információk minél több emberhez eljussanak. Nyitott kérdés továbbá, hogyan tudunk olyan interaktív lehetőséget biztosítani, ahol a felmerülő szakmai, gazdasági, jogi és egyéb problémáikra autentikus válaszokat kaphatnak a kollégáink.

 

Az ÁSZ jelentésről

 

– Július második felében került nyilvánosságra az ÁSZ összegző jelentése, amelyik kilencéves időtávot átfogva, kilenc különböző köztestületnél folytatott vizsgálatnak az eredményeit, következtetéseit összegzi. Mi a véleménye erről?

 

– Az Állami Számvevőszéket komoly intézménynek tartom, amelynek a véleményére oda kell figyelni. Ezzel együtt meglepett ez a jelentés, amelyben a gazdasági kamaráktól kezdve több hivatásrendi kamarán át egy minőségügyi köztestület vizsgálatát is összevontan értékelték. Ezek a szervezetek ugyan mind köztestületek, de a szabályozásuktól kezdve a működési kereteken át rendkívül színes palettát alkotnak. Még a három egészségügyi kamaránál is így van ez, pedig nekünk közös törvényünk van és a törvényességi felügyeletet is ugyanaz a minisztérium gyakorolja. Ráadásul majdnem egy évtizedes idősávot fogott át az ÁSZ, ami alatt ezeknél a testületeknél sok változás volt a szabályozásban, a feltételekben és a működési jellemzőkben is. Másfelől van néhány olyan összegző megállapítása az elemzésnek, amelyet a kamaránkra nézve nem igazán tartok megalapozottnak. Csak egy mondatot hadd emeljek ki: „az elemzés összegzéseként megállapítható, hogy a köztestületeknél a közpénzekkel való felelős és átlátható gazdálkodás nem valósul meg.” Azt nem tudom, hogy a többieknél az ellenőrzés mit tárt fel, de nálunk egyetlen egy fillérnek a jogosulatlan beszedését és szabálytalan elköltését sem állapították meg. Sőt azt kell mondanom, hogy a vizsgált időszakra – ez nálunk a 2013 és 15 közötti évekre vonatkozik – a 2006 és 2011 közötti szabályozási defektussal és önkéntes tagsággal szükségszerűen együtt járó szervezési, tagnyilvántartási és tagdíjbeszedési problémákat is rendeztük. És végül: véleményem szerint azokat a következtetéseket és javaslatokat, amelyeket az ÁSZ a kilenc köztestület vizsgálatát követően megfogalmazott, a politikai döntéshozónak nagy körültekintéssel és felelősségtudattal kell értelmezni. A jelentést az augusztus végi elnökségi ülésen megvitatjuk és a küldöttközgyűlésen is szeretnék tájékoztatást adni róla.

 

A rendezvényszervezésről

 

– A Covid miatt elmaradt rendezvények további sorsa hogyan alakul?

 

– Remélem, hogy a küldöttközgyűlést zavartalanul meg fogjuk tudni tartani. Akkora termet foglaltunk le a Lurdy Házban, hogy a társadalmi távolságtartás szabályait gond nélkül be tudjuk tartani. A fertőtlenítő szerről gondoskodunk, és azt kértük a küldöttektől, hogy mindenki hozzon magával szájmaszkot. A személyes jelenléttel járó rendezvények megszervezése az őszi hónapokban is kérdéses. Ezért lemondtunk arról, hogy a köztestületi napokat, amely mindig többnapos rendezvény, november végén megszervezzük. Ugyanakkor azt nem engedhetjük meg magunknak, hogy több mint egy éven keresztül ne találkozzunk a tagokkal, illetve a tagok ne találkozhassanak a Kamara vezetőivel. Ezért elkezdtünk olyan regionális rendezvényekben gondolkodni, amelyek az ősz első felében, egy-egy nap alatt lebonyolíthatók és a környékből úgy tudnak eljönni a gyógyszerészek, hogy estére haza tudjanak menni.

B. Zs.