Ma már ritkaságszámba mennek azok a gyönyörű patikabelsők, melyeknek tölgyfa bútorai rejtették a gyógyszereket. Ezek a régi gyógyszertárak nemcsak a gyógyulást jelentették a városlakók számára, de a művészi fényűzés színterei is voltak, hiszen a királyoknak is állítottak elő gyógyszereket.
„A budapesti ember nem is tudja, mi a patika. Azt csak a falu tudja. Falun a patika ősidők óta az egyetlen civil kultúrhely. Kaszinó. A szellemi élet központja. Mégis bolt, de mindig tiszta, elegáns, vezetője tudós úri ember, az urak itt jönnek össze vadászat előtt, itt adnak egymásnak randevút, a patikus megkínálja őket egy pohár alkörmössel és a lángpiros folyadék nagyon illik pirosan lángoló életkedvükhöz. Itt beszélték meg a gazdaság dolgait, a társaság ügyeit, a pletykát… Milyen furcsa: az embereknek arra a sajátos képességére és hajlamára, hogy vállalkoznak különböző betegségeket elviselni, üzemet lehet alapítani. És pedig valljuk meg, jó üzemet” – fogalmaz Móricz Zsigmond Patika című riportjában, a Magyarország 1936. május 23-i számában.
Valószínű, hogy az író kicsit túlozhatott azzal kapcsolatban, hogy a fővárosi emberek nem ismerik a patikákat, hiszen Buda városában 1250 és 1526 között már létesülhetett gyógyszertár a budai jogkönyv rendelkezései szerint, melyek polgári patikákról is megemlékeztek, a 14. században pedig több budai gyógyszerészről is olvashatunk. (Összehasonlításképp: Londonban 1345-ben nyitotta meg kapuit az első nyilvános polgári gyógyszertár.) Pesten 1786-ban nyílt meg a harmadik nyilvános jogú gyógyszertár a Király utca és a Kiskereszt utca (a mai Kazinczy utca) sarkán álló Phaller-féle házban, Arany Oroszlán cégérrel, majd az 1820-as évektől Szent Lélekhez néven.
A 18. század közepéig Pesten kettő, Budán egy patika működött. Hogy a legrégebbi patikáknak milyen berendezése volt, az ma már sajnos nem rekonstruálható, de a ránk maradt 18–19. századi patikák belső terét (intérieur) művészi gonddal készítették, díszítették. A patikákban gyakori volt a laboratóriumi helyiség, ahol rézedényekben, üstökben, üveg- és agyagtégelyekben zajlottak a vegyészeti munkák. Az úgynevezett vízpincében tartották a különféle gyógyvizeket, szeszeket, a növénypadláson pedig gyökereket, virágokat, füveket, orvosi növényeket tároltak. A Móricz által emlegetett művészi fényűzés a városi patikákra is jellemző volt: Gömöry Károly patikus 1803-ban vásárolta meg az 1786-ban alapított harmadik pesti patikát, a Szent Lélekhez címzett gyógyszertárat, melynek bútorzata a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban található. Ez az egyik legszebb magyar patikaenteriőr, amelyet Pollack Mihály tervei alapján Rosznágel Márton pesti asztalosmester készített, a díszítő faszobrászi munkát pedig Dunaiszky Lőrinc neves szobrász készítette.
Az egykori Szentlélek Patika enteriőrje (Fotó: Hartyányi Norbert - We Love Budapest)
Kígyó Gyógyszertár
1053 Budapest, Kossuth Lajos u. 2/A
1784-ben Budapesten, a Kígyó tér 1. alatt (ma Ferenciek tere) megnyitó patika még ma is üzemel. Az eredeti házat azóta lebontották, a gyógyszertár pedig 1899-ben költözött át mostani helyére.
Kígyó Gyógyszertár (Fotó: Koncz Márton - We Love Budapest)
Kígyó Gyógyszertár (Fotó: Koncz Márton - We Love Budapest)
A megnyitás idején „Csillag” – „Zum Stern” patikának hívták, de csak pár évig viselte ezt az elnevezést. A még ma is látható berendezéseinek, bútorainak egy része az 1870-es évekből maradt fenn, és megmaradtak a legrégebbi tégelyek, üvegek is, amelyekben a gyógyszerészek nemcsak a hétköznapi betegeknek keverték az orvosságot, hanem a királyi családnak is, ugyanis a Kígyó patika az udvari beszállító rangos elismeréssel rendelkezett, a király és udvartartása számára is ők állították elő a gyógyszereket.
A cikk teljes terjedelmében ide kattintva olvasható
Forrás: welovebudapest.com